"A viszály nem addig tart,amíg győzöl vagy vesztesz, hanem addig, míg ki nem lépsz belőle." /Müller Péter/

Igazából, én már régen túlléptem rajta, de azért gondoltam leírom, hátha érdekel valakit.
Tavaly S. Alexandra lakótársnőm meglopott. Ám ő nem vette figyelembe, hogy nem csak az igazolvány matricámat (s valószínűleg némi pénzt) vett el tőlem, hanem az iránta érzett bizalmamat is. Talán nem is érdekelte, hiszen menekülni próbált a saját problémái elől. Nem számított neki mit is rombol le, vagy kibe tapos bele. Nem bocsátottam meg neki, elvégre közel másfél évig mindenkinek hazudott, s ezzel bennem is mély sebet ejtett. Nem hinném, hogy valaha is megbocsátok neki, s nem azért, mert megkárosított. Nem, azt könnyű elfeledni, de gusztustalannak tartom, hogy valaki a saját gyerekét használja kifogásnak és mentségnek. Szánalmas és undorító.
Mikor ez az egész kibukott egyszerre vesztett el több barátot is. Remélem egy napon ráébred arra, mik is a korábbi tetteinek az igazi súlya.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.